Vér

Article on other languages:

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült.
Ez az állítás önmagában nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!
Vérző ujj
Balról jobbra: vörösvértest, vérlemezke, fehérvérsejt pásztázó elektronmikroszkópos képe.

A vér a másodlagos testüregű gerinctelen és gerinces állatok fő testnedve, folyékony szövetnek is tekinthető. Kevert testüregű állatoknál megfelelője a haemolympha. Fő feladatai az oxigén és a szén-dioxid, valamint a tápanyagok és a víz szállítása. Ezen kívül fontos szerepe van az immunreakcióknál, a hormonok szállításában és a termoregulációban. A vér speciális, folyékony sejtközötti állománnyal rendelkező szövetnek is tekinthető.

A vér erekben folyik, a szívtől a test irányába artériákban a szív felé vénákban. Az oxigéndús vért artériásnak, a szén-dioxidban dúsat vénásnak nevezzük, attól függetlenül, hogy artériában vagy vénában folyik. Egy felnőtt embernek átlagosan 5 liter vére van, ebből megközelítőleg 0,5 liter tartalék, mely szükség esetén mobilizálható. Ez a vérraktár a következő szervek tágult vénáiban található: máj (200-300 ml), lép, egyéb hasi szervektől (főként a belektől) eredő vénák, bőr alatti vénás fonatok, tüdők, szív. Tehát egy egészséges ember szervezete fél liter vér elvesztését tudja azonnal pótolni anélkül, hogy szövetkárosodás lépne fel. Emiatt van, hogy a véradóktól 0,45 liter vért (+ néhány millilitert laborvizsgálatokhoz) vesznek le egy alkalommal. Az elhasznált tartalékvért a szervezet néhány nap alatt pótolja.

Tartalomjegyzék

Részei

Humán vérkenet: a – vörösvértestek; b – neutrofil granulocita; c – eozinofil granulocita; d – lymphocita.
  • Sejtes elemek:
    • vörösvértestek
    • fehérvérsejtek:
      • neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták
      • monociták
      • limfociták
    • vérlemezkék
  • Vérplazma

Sejtes elemek

A vörösvértestek

Vörösvértestek.

A vörösvértestek (eritrociták) a vöröscsontvelőben képződnek, fejlődésük 4-5 napig tart. Nevezik vörösvérsejteknek is; az embernek esetében, mivel fejlődésük során lebomlanak a sejtmagvaik, helyesebb vörösvértestként hivatkozni rájuk. Ez nem általános jelenség, a békáknak például magvas vörösvérsejtjük van. A képzésüket serkentő fontos hormon a veséből (és májból) származó eritropoetin. Számuk egy felnőtt ember 1 mm³ vérében átlagosan 4-5 millió. A férfiaknak általában valamivel több (4,4-5,5 millió / mm³), mint a nőknek (3,8-5,2 millió / mm³). Átmérőjük kb. 7-8, vastagságuk 2-3 μm. A vörösvértestek szállítják a légzési gázokat. Érésük közben hemoglobin-molekulák épülnek be, melyek vastartalmuk segítségével oxigénmolekula szállítására képesek. Szárazanyag tartalmuk 90%-a hemoglobin. A vörösvértestek átlagos élettartama 120 nap, a lépben és a májban bomlanak le. A vér alakos elemeinek a 99,9%-át adják.

Vérkeringés:
Vörös= oxigéndús vér
Kék= oxigénszegény vér

A fehérvérsejtek

Bővebben: Fehérvérsejt

A fehérvérsejtek sem működésüket, sem alakjukat tekintve nem egységesek. Közös jellemzőjük, hogy sejtmagjuk van, önálló mozgásra képesek (állábak), plazmájuk színtelen. A szervezet védekezésében, és a felesleges sejttörmelékek ill. más, vérplazmában oldhatatlan anyagok eltávolításában van szerepük. Egy felnőtt ember 1 mm³ vérében, a különböző típusokat összesítve, átlagosan 4000-10000 fehérvérsejt található. Három csoportjuk van:

Granulociták

A granulociták (vagy polimorfonukleáris fagociták) a vöröscsontvelőben keletkeznek. A vérben és a szövetekben is előfordulnak, ugyanis képesek az erek falán kilépni. Méretük 9-12 mikron. A neutrofilek kis méretű idegen anyagokat kebeleznek be (endocitózis).

A monociták

A monociták nagyobb méretűek, mint a granulociták (átlagosan 20 mikron). Szintén a vöröscsontvelőben képződnek. Az érett sejteket makrofágoknak nevezzük, ezek a szövetekben fordulnak elő. Mint nevük is mutatja, nagyobb méretű idegen anyagok bekebelezésére is képesek, szerepük van a sejtes (celluláris) immunválaszban is.

A limfociták

A limfociták (nyiroksejtek) szintén a vörös csontvelőben termelődnek, ám a nyirokszervekben, (nyirokrendszerben) folytatják fejlődésüket, méretük kb. 6-7 mikron. Három fő típusuk a T- és a B-limfociták, valamint a természetes ölősejtek (natural killer sejtek, NK-sejtek). A T-limfociták a csecsemőmirigyben (thymus) válnak éretté, innen a nevük.

A vérlemezkék

A lencsealakú vérlemezkék (trombociták) is a vöröscsontvelőben keletkeznek, a poliploid megakariociták feldarabolódásával. Sejtmagjuk nincs. Méretük megközelítőleg 2-5 mikron, átlagosan 150-400 ezer van belőlük mm³-enként. Elsődleges szerepük a vérzéscsillapodásban van. Átlagos élettartamuk egészséges ember keringésében mintegy 9-11 nap.

Vérplazma

A vérplazma kb. 90%-ban vizet tartalmaz. 10%-a a vízben oldott ionok és szerves molekulák. Az ionok közül leggyakrabban a nátrium, kálium és kalcium kationok, ill. a klorid és hidrogén-karbonát anionok fordulnak elő. Kisebb szerves molekulák közül megtalálható benne glükóz, aminosavak, karbamid és húgysav. A vérplazma nagy mennyiségben tartalmaz ún. plazmafehérjéket is. Ezeknek három nagy csoportjukat különböztetjük meg:

A fibrinogénmentes vérplazmát vérsavónak (szérum) nevezzük. E megkülönböztetésnek az az oka, hogy, hogy a vérszérum, szemben a plazmával, nem alvad meg.

Vércsoportok, vérátömlesztés

Manapság a gyógyításban fontos szerepe van a vérátömlesztésnek. Azonban nem mindegy, hogy a beteg milyen vért kap. Nem megfelelő vércsoportú vér ellen a szervezetben immunreakciók indulnak be, összecsapódnak a vörösvértestek. Ez életveszélyes állapotot válthat ki. A vérátömlesztéssel foglalkozó tudomány, a transzfuziológia alapvető vizsgáló módszere a vércsoport-szerológia.

A vércsoportok különbözősége abból adódik, hogy különböző szénhidrát-molekulák jelennek meg a vörösvértest felszínén. Ezek a szénhidrátok immunogén anyagok, a szervezet ellenanyagot termel azok ellen a szénhidrátok ellen, melyek saját vörösvértesteinek felszínén nem találhatók meg.

A mai napig megismert több száz vércsoportantigént genetikai és szerkezeti tulajdonságaik alapján vércsoportrendszerekbe sorolták. A Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság (ISBT) az eddig megismert antigéneket 29 vércsoportrendszerbe sorolta. A két legrégebben ismert, egyben legjelentősebb vércsoport rendszer az AB0 és az Rh vércsoport rendszer. [1]

Az AB0 vércsoportrendszer

Az AB0 vércsoportrendszer alapján négyféle lehet egy ember vére: A, B, AB, 0. Az elnevezések azt jelzik, hogy melyik szénhidrát található meg a vörösvérsejt membránján (csak A, csak B, A és B vagy egyik sem). Az alábbi táblázatból leolvasható, hogy milyen vércsoportú vért kaphat adott vércsoportú személy (sorok: adó, oszlopok: kapó).

A B AB 0
A + – + –
B – + + –
AB – – + –
0 + + + +

Az Rh vércsoportrendszer

Az Rh vércsoport kétféle lehet: Rh+ vagy Rh–. Elnevezését onnan kapta, hogy rhesus majommal végzett kísérletek során fedezték fel. Az Rh+ vérű emberek vörösvérsejtjei rendelkeznek a D-antigénnel, az Rh– vércsoportúak nem. A Rh és az AB0 vércsoportrendszerek között lényeges különbség, hogy míg az AB0 ellenanyagai születés után nem sokkal már jelen vannak a szervezetben, a D-antigén elleni immunanyag csak akkor kezd termelődni, ha az Rh– vércsoportú ember vére „találkozik” Rh+ vérrel. Ezért ennek elsősorban azoknak a terhes kismamáknak az esetében van jelentőségük, akik Rh– vércsoportúak, előzőleg született már Rh+ gyermekük, és a magzat is Rh+ vércsoportú. Ebben az esetben orvosi kezelésre van szükség megelőzendő a magzat károsodását.

Lásd még

Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Vér témájú médiaállományokat.
Keress rá a vér címszóra a Wikiszótárban!
Keringési rendszer
vér · szív  → aorta → artéria → arteriola → kapilláris → venula → véna → vena cava → szív → tüdőartéria → tüdő · tüdővéna

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9r”

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.